TAROT-MISZTÉRIUM

Gaztett és remekmű, mind szerep és betű. Mikor az Ige testté lett, huszonkét szerepre vetett tüzet. Az emberek nagytitkú égi tűzjelek. Mert az Isten a lelkeket szerepnek írta meg: egyiket bolondnak, másikat szentnek. Aki eljátszott huszonkét szerepet, újra Lényeg lehet jelmez helyett. S addig léte sem más, mint egyre több megtört betűvarázs. Olvasás folytatása

Tarot és a színház

Létezik egy bizonyos összefüggés a Tarot és a színház között. A színház a másik élő és felpezsdítő tarot, ahol a színész megjelenik rejtetten és emberi mivoltából kivetkőztetve, hogy megtestesítsen egy elvet, egy természeti törvényt vagy karaktert oly mértékben, hogy minden egyes alkalommal, amikor újból feltűnik a színpadon, előre tudjuk, hogy nevetni fogunk-e vagy sírni ugyanúgy, mint amikor az öröm vagy bánat kártyái elővillannak a jós keze alól. Olvasás folytatása

A Világ vagyok.

A Világ vagyok. Minden létező szent egysége vagyok. Bennem él minden virág szépsége, és minden hegy fenséges magassága. Az igazság folyója vagyok, ami a lélekhez vezet. A tudatosság óceánja, ami magában őrzi minden élő forrását. Az átalakulás hatalmas tengere vagyok, ami össze mossa a testet, a szellemet és lelket. Bennem élsz és én benned élek. /Polgári Krisztina/ Olvasás folytatása

A rendező mindig csaló

A rendezőnek nagyon furcsa szerep jutott: nem tart igényt az Isten szerepére, ez a szerep mégis hozzá tartozik. Nem akar csalhatatlan lenni, a színészek ösztönös konspirációja mégis döntőbíróvá teszi, mert döntőbíróra mindig átkozottul szükség van. Egy bizonyos értelemben a rendező mindig csaló, éjszakai földerítő, aki nem ismeri a terepet, és mégis, nincs más választása: vezetnie kell, meg kell ismernie az utat, amelyen jár.
/Peter Brook/ Olvasás folytatása