Az vagyok, aki akarok

Az vagyok, aki akarok

FÉRFI
Ki vagyok én?
Valóban kivagyok.
Mert kezelhetetlen fejemben őrült gondolatok cikáznak,
megzaboláznak,
felzabálnak.
Széttép az én,
értelemnek már nyoma sincs, felzabál a
Halál.

Nem tudom kontrollálni, minek is tenném?
Engedem, hadd jöjjjön
ki minden trágár, bosszantó szégyen,
legyen, legyen.
Engedem ezt a perverz állatot,hadd űzze ki a fejemből a látszatot.
Félsz? Te?
Mit akarsz?
Kit akarsz?
Kiket marsz?
Magaddal játszol? Vagy velem?
A hangokat hallom szüntelen.
Micsoda botrány ez a kikelet. Kikelek
magamból,
hogy süssek, ragyogjak.
Valóság e egyáltalán? Nincs is olyan!
Húzz már innen! Takarodj!
Mindent kiadok!
Nem kellek! Egy őrült vagyok!
Elűzöm a gyengeséget, undorító vagy.
Nézz a tükörbe! Hát nem látod?
Viszolygok, a hányinger kerülget.
Szétbaszom a fejedet!
Kuss te ribanc! Fogd már be!
El kéne engedjelek?
Tán bocsássak is meg?
Hogyan szeresselek?
Nem is létezel.


Kínzol.
Szeretnélek szeretni.
Nem engedek, nem engeded, hogy előtörjek.
Nem törnék, gyengéd lennék.
Harmatos virágszál, tündéri dallam.
Napsugár.
Virágszirom, kellemes szellő.
Energia.
Nem test. Testem nincsen.
Lélek vagyok.
A testemet te uralod.
Vidd csak. Használd, míg jólesik.
Várlak Téged.
Várom, hogy láss, hogy érezz.
Várom, hogy láttass.
MIért szégyellsz?

Játék,
mintha nem én lennék.
Színház, dráma.
Az vagyok, aki akarok.
Azt játszom, amit akarok.
Játszom a nőt és játszom a férfit.
Csak vagyok. Maradok.
Az vagyok, amit kívánsz,
az vagyok, amit kívánok.
Eljátszlak téged és magamat.
Így vagyunk mi itt.
Szabadon,
egymást elfogadva várjuk,
hogy megtörjön a varázs.

/Szakács Mercédesz/

zvgokki

Fotó: Havas Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.